Ma minden eddiginél több ember él más országban, mint ahol született. Az ENSZ Migrációs Ügynökségének (IOM) 2022-es migrációs világjelentése szerint 2021-ben a nemzetközi migránsok száma a becslések szerint világszerte csaknem 281 millió volt, 9 millióval több, mint 2019-ben. Közel kétharmaduk munkavállalás céljából kelt útra. A nemzetközi migránsok 2021-ben a világ népességének 3,6 százalékát tették ki.
Sokan önszántukból, de sokan mások kényszerűségből vándorolnak. Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának (UNHCR) becslése szerint 2022 közepén 103 millió volt azoknak a száma, akik lakóhelyük elhagyására kényszerültek világszerte. Közülük 32,5 millióan menekültek, 53,2 millióan belső menekültek, 4,9 millióan menedékkérők, 5,3 millióan pedig egyéb, nemzetközi védelemre szoruló személyek voltak.
A világ összes menekültje közül 10-ből több mint hétmindössze öt országból származik: Szíriából, Venezuelából, Ukrajnából, Afganisztánból és Dél-Szudánból.
Törökország fogadta be a legtöbb, vagyis 3,7 millió menekültet. További országok a sorban: Kolumbia, Németország, Pakisztán és Uganda. A menekültek és más nemzetközi védelemre szoruló személyek több mint kétharmada a származási országukkal szomszédos országokban él.
Az IOM meghatározása szerint migránsnak minősül minden olyan személy, aki egy nemzetközi határt átlépve vagy egy államon belül a szokásos tartózkodási helyétől távolabbra költözik vagy költözött, függetlenül jogállásától vagy attól, hogy a mozgás szabad elhatározásából történik vagy kényszer hatására; függetlenül attól, hogy mi a mozgás oka vagy attól, hogy milyen hosszú a tartózkodás időtartama.
A „migránsok” és a „menekültek” kifejezéseket gyakran felváltva használják, de a kettő különbözik egymástól.
A 2030-as fenntartható fejlődési keretrendszer először ismeri el a migráció hozzájárulását a fenntartható fejlődéshez. A 17 fenntartható fejlődési cél (SDG) közül 11 tartalmaz migrációval vagy mobilitással kapcsolatos célokat és mutatókat. A keretrendszer alapelve, hogy „senkit nem hagyunk hátra”;a migránsokat sem.
Az 1951-ben alapított Nemzetközi Migrációs Szervezet(IOM) a legfőbb kormányközi szervezet a migráció területén. Az IOM a migráció rendezett és humánus kezelésének biztosításán, a migrációs kérdésekben való nemzetközi együttműködés előmozdításán, a migrációs problémák gyakorlati megoldásainak keresésében való közreműködésen, valamint a rászoruló migránsok – köztük a menekültek és a belső menekültek – humanitárius segélyezésén dolgozik. Az IOM 2016-ban az ENSZ egyik szakosított szervezetévé, az ENSZ Migrációs Ügynökségévé vált.
Az IOM globális migrációs adatportálja időszerű, átfogó migrációs statisztikákat és megbízható információt nyújt a migrációs adatokról világszerte.
A menekültek és a migránsok nagyarányú mozgása valamennyi ENSZ-tagállamot érinti, és ennek kezeléseszorosabb együttműködést és felelősségmegosztást igényel.
2016-ban az ENSZ tagállamai elfogadták a menekültekről és a migránsokról szóló New York-i nyilatkozat néven ismert kötelezettségvállalásokat, amiben elismerték, hogy a migrációval kapcsolatban átfogó megközelítésre van szükség. A nyilatkozat elismeri a migránsok pozitív hozzájárulását a fenntartható és mindenre kiterjedő fejlődéshez, valamint kötelezettséget vállal arra, hogy migrációs helyzetüktől függetlenülminden migráns biztonságát, méltóságát, emberi jogait és alapvető szabadságait védelem illeti.
Ezt követően 2018-ban az ENSZ tagállamai egy marokkói kormányközi konferencián elfogadták a biztonságos, rendezett és szabályos migrációról szóló globális megállapodást. A globális megállapodás olyan változatos kérdésekkel foglalkozik, mint a migráns munkavállalók jogainak megerősítése, a tényeken alapuló szakpolitikák alapjaként szolgáló migrációs adatok fejlesztése, az életmentés és az eltűnt migránsokkal kapcsolatos nemzetközi fellépés megalapozása.
A migránsok nemzetközi napját december 18-án tartják.
A nemzetközi emberi jogi szabályozás fő dokumentuma, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata tartalmazza, hogy mindenkinek joga van az üldöztetés elől más országban menedéket keresni.
A menekülteket az 1951. évi menekültügyi egyezmény védi. Az egyezmény szerint menekült az, akinek faj, vallás, nemzeti hovatartozás, politikai meggyőződés vagy meghatározott társadalmi csoporthoz való tartozásmiatti üldöztetéstől való megalapozott félelme van.
A menekültek nem küldhetők vissza olyan országba, ahol életük veszélyeztetve van. Ezt hívják a non-refoulement alapelvnek, vagyis a visszaküldés tilalmának. Nem jogosult a menekültstátuszra az, aki béke elleni vagy háborús bűncselekményt követett el.
A menekültügyi egyezmény szerint a menekülteknek joguk van többek között a munkavállaláshoz, az oktatáshoz, a lakhatáshoz, az állami segélyhez és támogatáshoz, az igazságszolgáltatáshoz és mozgásszabadsághoz a menedéket nyújtó ország területén. A menekültek pedig kötelesek betartani a menedéket nyújtó ország törvényeit.
A menedékkérő olyan személy, aki egy másik országban keres védelmet és szeretné, hogy menekültként ismerjék el. A menedékkérőnek be kell mutatnia, hogy megalapozottan fél a származási országában való üldöztetéstől.
A belső menekült olyan személy, aki ugyanazon okok miatt hagyja el otthonát, mint a menekült, de származási országában marad, és emiatt nem élvezi a nemzetközi jog védelmét.
Az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságát (UNHCR) 1950-ben hozták létre a második világháború miatt otthonuk elhagyására kényszerült európaiak megsegítésére. Munkájának elvégzésére hároméves mandátumot kapott. A következő évben elfogadták az Egyesült Nemzetek Szervezetének a menekültek helyzetéről szóló egyezményét, amely az UNHCR munkájának alapját képező jogi dokumentum. Az 1951-es menekültügyi egyezményt 146 részes állam írta alá, köztük Ausztria, Magyarország, Szlovákia és Szlovénia. Az UNHCR azóta is a menekültek megsegítésén dolgozik. Az UNHCR elsődleges célja, hogy a menekültek védelmével és segítségével kapcsolatos nemzetközi fellépést irányítsa és koordinálja, valamint megoldja a menekültek problémáit a világon.
Az 1960-as években Afrika dekolonizációja hozta létre a kontinens számos menekültválsága közül az elsőt, amely az UNHCR beavatkozását igényelte. A következő két évtizedben az UNHCR-nek Ázsiában és Latin-Amerikában kellett segítenie a menekültválságok kezelésében. Az évszázad végére újabb menekültproblémák merültek fel Afrikában, és – teljes fordulatot véve – a balkáni háborúk sorozata miatt újabb menekülthullámok érkeztek Európába.Egy olyan világban, ahol a becslések szerint 103 millió ember kényszerül konfliktusok vagy üldöztetés miatt lakóhelyének elhagyására, az UNHCR munkája fontosabb, mint valaha.
A menekültek világnapját minden évben június 20-án tartják.
2018. december 17-én az ENSZ Közgyűlése jóváhagyta a menekültekről szóló globális megállapodást, a felelősség kiszámíthatóbb és igazságosabb megosztásának keretrendszerét, elismerve, hogy a menekültügyi helyzetek fenntartható megoldása nem érhető el nemzetközi együttműködés nélkül.
Az ENSZ Közgyűlése 1949-ben bízta meg az ENSZ Segélyezési és Munkaügyi Hivatalát a közel-keleti palesztin menekültek számára azzal, hogy segítséget nyújtson azoknak a nyilvántartásba vett palesztin menekülteknek, akik elvesztették otthonukat és megélhetésüket az 1948-as arab-izraeli konfliktust követően. Amikor az ügynökség 1950-ben megkezdte működését, mintegy 750 000 palesztin menekültnek nyújtott segítséget. Az UNRWA számos szolgáltatást nyújt, többek között alap- és középfokú oktatást, egészségügyi ellátást, segélyezési és szociális szolgáltatásokat, tábori infrastruktúrát és fejlesztéseket, mikrofinanszírozást és gyorssegélyt a jelenlegi 5,8 milliópalesztin menekült számára a hivatal öt működési területén: a Gázai övezetben, Kelet-Jeruzsálemmel együtt Ciszjordániában, Jordániában, Libanonban és Szíriában.
Az éghajlatváltozás az aszállyal, az elsivatagosodással, a talajvíz sósabbá válásával és a talaj szikesedésével, valamint a tengerszint emelkedésével hozzájárulhat a nemzetközi határokon áthaladó vándorláshoz.
A természeti katasztrófák is arra kényszeríthetik az embereket, hogy más országokban keressenek menedéket. Az ilyen – árvizekhez, földrengésekhez, hurrikánokhoz és földcsuszamlásokhoz hasonló – katasztrófák pedig egyre gyakoribbak és intenzívebbek.Bár ezek az események többnyire belső elvándorlást okoznak, szintén előfordulhat, hogy az emberek másik országba költöznek. A meglévő nemzetközi és regionális menekültjogi eszközök közül azonban egyik sem foglalkozik kifejezetten az ilyen emberek helyzetével.
A szíriai válság kezdete óta több mint 4,9 millió ember hagyta el az országot. Hol vannak most ők?
A 60 millió erőszakkal elüldözött ember világszerte és a Földközi-tengeren átkelő hajók szerepelnek minden nap az újságok címlapjain, a média és a közbeszéd pedig egyre inkább felcserélhetően használja a "menekült" és a "migráns" fogalmát. De van egyáltalán különbség a két fogalom között és az számít-e?